Minden vállalkozás elsődleges célja, hogy profitot termeljen, ehhez viszont rettentően igyekezni kell, és sok mindennek kell megvalósulnia.
Első körben nem árt, ha mondjuk, versenyképes termékkel rukkolsz elő, mert az eladhatatlant reklámozhatod akár az életed végéig, akkor se fogsz előre lépni vele.
De még ha a terméked, szolgáltatásod fel is veszi a versenyt a konkurenciáddal mind minőségben, mind ár-érték arányban, akkor sincs garantálva, hogy a figyelem fókuszába leszel képes furakodni.
Hiszen a reklámozás, renomé-építés a hagyományos médiumokról lassacskán átköltözött az online világba, főleg így, a 21. századra.
Míg a ’90-es években az volt a meghatározó, hogy a tévéreklámokban kik tudták kifizetni a legjobb helyeket, addig manapság már az a mérvadó, hogy kiké a Google találati lista legelőkelőbb pozíciói.
Aki hátra szorul a listán, az háttérbe szorul a való életben is, ezért rengeteget pénz és időt nem kímélve küzdenek azért, hogy maguk alá gyűrjék a versenytársakat.
Sokan azonban nem így vannak vele, és ha már rögtön az elején belefutnak valamibe, ami írt jelenthet a problémájukra, akkor minek keressenek tovább?
Még akkor is, ha Te sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtasz, mint a listaelső konkurensed, sajnos, ha a felsorolás alján, netán a második oldalán szerepelsz, akkor esélyed sincs labdába rúgni mellette.
Ez egyrészt azért lehet, mert sokkal régebb óta van a piacon, az emberek ismerik és emlegetik, másrészt pedig azért, mert hatékonyabb internetes stratégiát folytat.
Mert nyugodtan tudomásul veheted: a versenytársak is folyamatosan azon vannak, hogy előnyt szerezzenek, és ehhez nem szégyellnek olyan eszközökhöz nyúlni, mint a keresőoptimalizálás.
Nem mintha ezen bármi szégyellnivaló lenne, hiszen mostanra egy teljesen más műfajjá avanzsált, mint amiként annak idején elindult.
Ugyanis amikor a Google elindult, még közel sem olyan szempontok szerint szortírozta a weben szereplő oldalakat, mint ahogy azt ma teszi, és ezzel sokan visszaéltek.
A PageRank-es időkben, és az azt követő időszakban is a linképítés egy felettébb elítélendő eszköz volt, bár az akkori eljárást még inkább linkfarmolásnak vagy linkbombázásnak lehetne hívni, építésről, tudatosságról ugyanis nemigen volt szó.
Larry Page és Sergey Brin, a Google két alapítója már 1996-ban előállt azzal az elméletükkel, hogy a weboldalak közötti kapcsolatokat matematikai alapon kielemezve egy kereskedelmi szempontból lényegesen relevánsabb keresési listát lehet összeállítani, később ez képezte a ma legnépszerűbb keresőmotor alapját.
Két évvel később, 1998-ban el is indították a Google-t mint vállalatot, ami 2005-re már piacvezetővé nőtte ki magát, köszönhetően a PageRank algoritmusnak.
A PageRank, amely az egyik alapító atya nevét viseli, az alapján rangsorolta a vizsgált holnapok értékét, hogy azokra hány darab, külső forrásból érkező link mutat.
Az elv maga nem volt rossz, van abban ráció, hogy az emberek azt ajánlják másoknak, ami jó, csakhogy a rendszer még nagyon távol állt (és most is csak kicsit van hozzá közelebb) a tökéletestől.
Nagyjából úgy működött a dolog, mintha egy demokratikus rendszert néznénk: minden létrehozott és vizsgált oldalnak volt egy szavazata.
Ha ezt a voksot egy másik oldalra leadta, akkor így erősíteni tudta azt, hiszen egy ajánlást már kapott.
Azonban minél több hivatkozás volt egy oldalon, annál több felé aprózódott ez a szavazat, annál kevesebbet ért.
Viszont egy erős, sok helyről támogatott oldal szavazata akár a csúcsra is repíthetett, ellenben ezt ki kellett vívni, kiérdemelni.
A minőségi alapú értékelést viszont sajnos sokszor ki lehet kezdeni a mennyiséggel.
Láttunk már olyat a történelem folyamán, hogy a jól felszerelt hadsereget legyőzte a pórias, de lehengerlő túlerő, és a Google kezdeti éveiben pont ez a linkdömping kezdett elharapódzni.
Bevett módszerré vált, hogy különböző, vagy erre specializálódott, vagy a linkfarmolásnak áldozatul esett oldalak felhasználásával döbbenetes mennyiségű szavazatot sikerült sokaknak kiharcolni.
A linkkatalógusok remek táptalajt nyújtottak a linkhalmozásnak, hiszen, mint a neve is mutatja, kimondottan linkek gyűjtésével foglalkoztak.
Az alap elgondolás nem volt rossz, hiszen egy témák szerint csoportosított katalógus tulajdonképpen úgy működött, mint egy online telefonkönyv – ha keresgéltél benne, megtalálhattad az általad keresett témához kapcsolódó szakoldalakat, vállalkozásokat.
Ám amikor valaki több ezer ilyen oldalra regisztrálta fel az erősíteni kívánt webhelyet, az enyhén szólva komoly fegyvertényt jelentett, masszívan be lehetett betonozni egy-egy szereplőt a keresési lista élére.
A másik hasonló módszer a kommentszekciókban, vendégkönyvekben való mértéktelen linkszórás volt, mellyel szintén döbbenetes mennyiségű hivatkozást lehetett összekaparni.
De a pénzért árult erős webhely sem volt megvetett dolog, egy-egy innen érkező szavazat többet érhetett, mint több száz spammelt link.
A Google-nek egy idő után elege lett ebből, és a PageRank helyébe újabb algoritmusok léptek, melyek mindamellett, hogy szűrték az ilyen jellegű ügyeskedéseket, szankcionálták is azokat.
Ha valaki manapság ilyesmivel próbálkozna, lehet, hogy rövidtávon sikert tudna elérni, de nem sokkal később már a találati lista végén találhatná magát, netán ki is lenne tiltva a megjeleníthetőek közül.
2011-től kezdődően a Google drasztikus változtatásokat eszközölt, ami a keresési algoritmusokat illeti.
Előtte is viszonylag gyakran jöttek ki frissítések, azonban olyan földrengésszerű változásokat, mint a ’11-utániak, még nem produkáltak.
Egyfajta verseny alakult ki a keresőoptimalizálók, linképítők, és a kereső között, mind a két fél igyekezett túljárni a másik eszén.
Ám mivel csak az egyik függ a másiktól, fordítva nem, így a Google állandó lépéselőnyben van, plusz a javukat szolgálja, hogy nem tárják a frissítések tartalmát a nagy nyilvánosság elé, magyarán a webmesterek csak találgathatnak a jelekből, hatásokból.
Napjainkban a keresőoptimalizálás már sokkal kifinomultabb módszereket alkalmaz, mint annak idején, mikor elindult.
Az imént taglalt algoritmus-frissítéseknek köszönhetően sok olyan illegális technika fel lett számolva, amikkel korábban finoman szólva is tisztességtelen előnyhöz lehetett jutni, ettől függetlenül vannak még gerillák, akik alkalmazzák őket.
Azonban ha jól csinálod, akkor lassan ugyan, de fel lehet építeni egy olyan „rendszert”, amely anélkül erősíti az oldaladat, hogy be kelljen lépned az illegalitás zónájába.
Ha egyedül akarnál nekiállni, nem lenne túl könnyű dolgod, éppen ezért javasolt sokkal inkább egy olyan céget megbíznod, amelyik jól működő módszerekkel, prémium linképítéssel és keresőoptimalizálással foglalkozik, és garanciát is vállal az eredményre.
Mind a linképítés, mind pedig az egyéb keresőoptimalizálási folyamat időt vesz igénybe, tehát ne várj egyik hétről a másikra kiugró eredményt, viszont ha rászánod a türelmet és a pénzt, akkor jó esélyed van rá, hogy tartósan a top találatok között maradj a természetes listán.
De milyen módszerekkel is dolgozik a prémium linképítés?
Először is egy felkészült SEO cégnek a rendelkezésére áll bizonyos számú domain, amelyekre a linképítéshez szükséges „téglák”, a linkek kerülnek.
Mindegyik erősíteni kívánt hivatkozás egy külön szöveges bejegyzést kap, amelyet szövegíró fogalmaz meg a kritériumoknak megfelelően, a megadott kulcsszavak használatával.
A hangsúly a szövegírón van, hiszen a kereső figyeli, hogy milyen kontextusban, milyen szövegkörnyezetben fordul elő a link, és eszerint értékeli a minőségét.
A szöveg a Te érdekeltségi köröddel, üzletprofiloddal kapcsolatos témájú, és változatos hosszúságú kell, hogy legyen, hiszen ezeket elvileg független személyek írják, mint bloggerek.
Viszont egyetlen linképítő bejegyzés önmagában még senkit nem tett listaelsővé, tehát többre is szükség lehet, valahol 40 és 100 között, hetekre, hónapokra elosztva.
Ugyanis az is hamar szemet szúrhat az algoritmusnak, ha egy időben feltűnően sok hivatkozás tűnik fel, machinálást sejthet.
Egy kicsit drasztikusabb módszer, melyet igen jelentős versenyben lehet alkalmazni, a linképítő weboldalak létrehozása.
Ez nagyjából úgy viszonyul a cikkekhez, bejegyzésekhez, mint a tábori ágyú a puskagolyóhoz.
Ezek esetében egy egész weboldalnyi szöveg van szentelve a témának, és csak egyetlen hivatkozás van beleágyazva, hogy semmiképp se osztódjon a Google „figyelme”.
A linképítő weboldalak esetén is régi, ellenőrzött domainek helyére kerül fel az új tartalom, ugyanis a kereső az adott oldal életkorát is figyelembe veszi, továbbá az se hátrány, ha mutatnak rá más hivatkozások.
A változatosan, szépen, szakszerűen megfogalmazott természetes szöveg igen imponáló az algoritmus szemében, tehát egy kimondottan linképítés céljával létrehozott, felújított oldal lényegesen többet nyom a mérleg serpenyőjében, mint egy bejegyzés vagy egy cikk.
Ezeken kívül remek lehetőséget nyújtanak még a különböző közösségi oldalak, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat, a Reddit vagy a LinkedIN, melyeken a tartalom széles körben megosztható, organikusan terjeszthető.
A Google a Facebook megosztásokat is hivatkozással egyenrangúnak tekinti, tehát érdemes az ilyen jellegű tartalom készítésére is koncentrálni, sokat tud segíteni.
YouTube videó kampánnyal is megtámogathatod az oldaladat, ahol azon kívül, hogy mozgóképes formában népszerűsítheted a tevékenységedet, még a leírásban is hagyhatsz linket, ezen kívül a videók szintén oszthatóak más felületeken.
A Facebookra egészen más jellegű, maximum egy perces videó anyagokat érdemes készíteni, ugyanis rengetegen csak telefonról használják utazás közben, nem valószínű, hogy végigvárnak egy 15 perces termékbemutatót.
Összességében tehát leszögezhetjük, hogy a tartalommal majdnem annyit tehetsz az ügyed érdekében, mint a keresőoptimalizálással, de a tuti siker érdekében javasolt a kettőre párhuzamosan koncentrálni.