A fák titkairól Peter Wohlleben német erdész, az Aacheni Egyetem tudományos kutatója írt könyvet. Összeállításunkban ebből emeltünk ki néhány érdekességet, amelyek első olvasásra talán nemcsak meghökkentőnek, de egyenesen hihetetlennek tűnnek.

Képtalálat a következőre: „fák titkos élete”

Beszélgetnetnek egymással

A kommunikáció nem csak hallható szavak útján történhet. Az afrikai szavannákon például „beszélgetnek” egymással az ernyő-akáciák: ha a zsiráf a leveleiket rágcsálja, akkor a fa olyan keserű anyagot kezd el termelni, amely visszatartja a hosszú nyakú emlőst attól, hogy teljesen megkopassza. Azt gondolhatnánk, ha a levelek egy idő után keserűvé válnak, akkor a zsiráf egyszerűen elsétál a következő fáig. Ám a zsiráf ezután rendszerint elbaktat egy olyan fáig, amely legalább 100 méter távolságra van az előzőtől. Hogy miért? Mert 100 méteres körzetben minden egyes ernyő akáciának egyformán keserű lett hirtelen a levele, még akkor is, ha a zsiráf még csak meg sem kóstolta!

Szociális lények

A fák tudják, amiről mi, emberek gyakran megfeledkezünk: mindannyian egymásra vagyunk utalva! Ezért sok fa létesít összeköttetést a többi fával a gyökerei segítségével a föld alatt. Ha bajba kerül a szomszéd, például megbetegedik vagy nem jut elegendő tápanyaghoz, akkor a többiek átpumpálják neki, amire feltétlenül szüksége van. Vészhelyzet esetén így látják el egymást a fák. Ez olyan, mintha tudatában lennének annak, hogy a fák társulása és az élőhely együttese mint erdei ökoszisztéma csak így képes fennmaradni.

Vannak barátaik

A tölgyek szeretik, ha terebélyes fakorona öleli körül őket. Előfordul azonban, hogy egy-egy közeli fát barátjuknak fogadnak. Ilyenkor ezek irányában hagynak elegendő helyet ahhoz, hogy ő is élhessen, lélegzethez jusson, inkább a maradék három irányban terjeszkednek. Gyakori az is, hogy a gyökereik révén is összeköttetésben vannak. Néha az is megesik, hogy elpusztul az a fa, amelynek „meghalt” a barátja, mert például kivágták.

Szeretik a gyerekeiket

Persze hogy vannak a fáknak gyerekei! Sőt gondoskodnak is az utódaikról! Fák esetében nem tanácsos túl gyorsan „felnőni”, az ég felé törni, mert az ilyen megnyurgult csemeték nem elég ellenállóak, nem képesek épségben átvészelni a negatív környezeti hatásokat. Ezért a „jó” faszülők a saját koronájukat borítják a gyermekeik fölé. Az anya sűrű levélzete csak épp annyi napfényt enged át, hogy a csemete lassan fejlődjön. Minden más tápanyaghoz, amire szüksége van, hozzájuthat a mamájával összeköttetésben álló gyökerein keresztül. Wohlleben erdész szerint ez pontosan úgy működik, ahogy az embereknél az anya szoptatja a csecsemőjét.

Nem felejtenek

A fáknak kiváló a memóriájuk, főleg a kellemetlen helyzeteket nem felejtik el soha. Ha egy fa túl kevés vízhez jut, akkor megfeszül, és elreped a kérge. Ez pedig egy fájdalmas folyamat! Ám a fa tanul az esetből, és a következő tavasszal már annyi vizet raktároz el a belsejében, amennyit csak tud, és nagyon takarékosan osztja be az év folyamán.

Magyarul az első: Peter Wohlleben (54) jelenleg az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője, amelyek közül A fák titkos élete című az első, amely magyarul is megjelent a Park Könyvkiadónál. Ára: 3490 Ft

A fák titkos élete
Forrás: Blikk.hu
Ha tetszett, oszd meg másokkal is: