A házilúd-fajták többségének az őse, a nyári lúd a legnagyobb és a legvilágosabb lúdfajunk, ezért a népnyelv – nem túl udvariasan – „szőke libának” is hívja.

Pedig van sütnivalója, hiszen – nevének megfelelve – csak nyaralni jár hazánkba, utána délnek vonul, akkor is a Fekete-tenger irányába (jól csinálja).

nyári lúd

Mint egy jó visszatérő turista – márciusban idejön, költ, oszt aztán novemberben elrepül. A hazai főbb előfordulási helyei is mind remek területek a vakációhoz: a Kis-Balatonon, a Balatonnál, a Fertő-tónál, a Velencei-tónál, valamint a Hortobágyon fordulnak elő nagyobb számban.

A nyári lúd nagyon mutatós madár: az alap ezüstszürke színt a nyakán, hátán, szárnyán barna sávok dobják fel, csak a melle maradt egyszínű. Csőre narancssárga, a lábai – hogy menjen a csőréhez – hasonló színű, kicsit világosabb árnyalattal. Ezért hívták régen ’szürke lúd’-nak is (mennyivel jobban hangzik, mint a „szőke liba” 🙂 – a szerk.)

Hogy a legnagyobb lúd leírásnak is megfeleljen, 76-90 cm-re is megnő, szárnyát pedig akár 150-180 centire is ki tudja tárni.

nyári lúd

A nyári lúd úgy tűnik szereti a rekordokat, mert e fentieken kívül még neki van az egyik legnagyobb fészke is: az általában nádasok védett belső részében, március-áprilisban rakott költőhelyének átmérője akár 1 méter is lehet, magassága pedig 20-30 cm. Innen aztán nem potyog ki az az 5-6 pelyhes sárgásbarna kisliba, akik tojások lerakása után 27-28 nappal kelnek ki. Bár nagyon sok idejük nincs is itt, mert a kicsik fészekhagyók, azaz a kikelés után szinte azonnal elhagyják ezt a kuckót és szüleik vezetése mellett fedezik fel a környező nádas, mocsaras, tavas területet.

Az általában tél végén összeálló párok egész évben együtt maradnak, azután is, hogy a kicsik nyár derekán kirepülnek.

nyári lúd

A nyári lúd alapvetően vegetáriánus. A vizes lakhelyén és környékén fellelhető növényi táplálékok között nem válogat, a szárazföldön talált mindenféle fűféle, a vízben fellelt vízinövények alkotják az alap menüt. Na jó, ha apróbb rovarok, csigák akadnak a zöld között, azért az is lecsúszik. És, ha ez nem lenne elég neki, hát nem kukoricáznak, azaz de, mennek és a kukoricaföldeken szemezgetnek egy kicsit.

E fenti kényelmes és egészséges életmód mellett (ha a vadászai idényt is pont kikerüli), akár 16 évig is elélhet.

Szerző: Jóba Kati – vadgazdamérnök, állatgondozó – Budakeszi Vadaspark
Fotók: Internet

Ha tetszett, oszd meg másokkal is: