Elaludtam. Történt már ilyen a világtörténelemben és gyanítom, hogy elő fog fordulni ez még egy párszor. A következményeket tekintve: gyors öltözködés, kapkodás, elmaradt reggeli, kapkodás, gyors zuhany, kapkodás, nincs itthon kávé, káromkodás, majd átgondolva a munkahelyre való bejutásom koordinátáit a hév helyett a kocsit választom. Nyomom a gázt…

Persze csak óvatosan, amúgy meg a reggeli forgalom úgysem engedné „nikilauda” énem kibontakozását.

Szóval, állok a dugóban és szól a rádió.

Három őrizetes osztja az észt szinte minden témában, mert mindenhez értenek, mindenről van véleményük és minden tudás a birtokukban van. Szent emberek. Bölcs emberek.

Közben persze – lazítás gyanánt – meg-megszólalnak mai slágerek és így már nem is annyira elviselhetetlen ez a reggel. Épp a légkondival kezdtem el babrálni, amikor az egyik jól képzett a vadászatról kezdett el beszélni. A téma, a nemrégiben lelőtt afrikai, kivénhedt zsiráfbika és a körülötte zajló hisztéria volt. Érdeklődéssel hallgattam az eszmefuttatásokat, ami mondanom sem kell, de szegény jószág és a csúnya, gonosz vadásznéni körül forogtak. De ezt már megszoktam…

Nincs ezen mit szépíteni! A vadász lő, az állat meg elpusztul. Biztos vagyok benne, ha lövés helyett mindezt egy altató dal, ráolvasás, szemmel verés vagy éppen jedi erő közbenjárásával érnénk el, akkor a világon senkit sem zavarna. Nem háborodnának fel az állástalan ruhatárosok és az unatkozó nyugdíjasok sem. Nem beszélve az üresfejű fészbúkhuszárokról – akik az otthon csendes magányából kardoznak az emberiséggel úgy, hogy fényt is csak akkor látnak, ha bekapcsolják a számítógépet –, a plázákban szocializálódott telefonfüggőkről és az olyan állatvédőkről, akik ha tehetnék, akkor a saját testükkel táplálnák a kóbor és kidobott cicákat és micákat. (Írásom ezen pontján arra gondoltam, hogy mégiscsak valami nagy baj van az emberiséggel.)

De sajnos, a vadász céloz, a puska durran és a golyóbis célba talál. Mindenféle hókuszpókusz nélkül. A vadász örül, az állat nem szenved a húst meg megeszik. Mindenhol a világon! Leírom még egyszer: mindenhol a világon!

Már-már másik rádióadót keresek, amikor is az egyik fehérjehalmaz – eleddig jótékonyan hallgatott – kinyilatkoztatásként belebúgja az előtte meredő mikrofonba, hogy ő bizony az összes vadászt ugyanolyan módon tüntetné el a föld csodás felszínéről, mint ahogyan ők ölik meg a szegény és ártatlan állatkákat.

Csend.

A rádióban is és a kocsiban is. Majd a műsorvezető tér először észhez és próbálja tompítani „kollégája” kijelentését, de nem sok sikerrel, mert az előbbi kitart álláspontja mellett, sőt boncolgatni kezdi a témát. Én már nem is figyelem, mert a lényeg elhangzott, illetve az a bizonyos valami, kiverte a biztosítékot az agyamban és forrongok, dühöngök, mindemellett próbálok a vezetésre koncentrálni. Közben várom, hogy hátha mondanak valami telefonszámot, ahol leadhatnám észrevételeimet, de ilyen nem hangzik el, ami nem is baj, mert sok mindent javasoltam volna élő adásban és a leggyengébb az lett volna, hogy az illető csináljon magának kistestvért.

Majd lehiggadok (jó ez a légkondi) és eszembe jut a legutóbbi autós telefonálásom története, aminek 3 fekete pont és egy 10 ezressel könnyebb pénztárca lett a jutalma.

Persze nem hagy nyugodni a dolog és az agyam tovább kattog a hallottakon. A rádióban már az intimszőrtelenítés rejtelmei körül kalandoznak az őrizetesek, és én arra jutok magamban, hogy írok néhány cikket az agysebészek közlönyébe. A Vészhelyzet minden részét láttam, rajongtam Brinkmann professzorért a Fekete-erdőből és a Kórház a város szélén nővérkéinek kismamacipő feletti, de köpeny alatti kivillanó testrészei is nagy változásokat okoztak serdülőkori ifjúságom fejlődéstörténetében. Tehát ezen „képzések” alapján kijelenthetjük, hogy értek hozzá és ítéletet is hozhatok az idevonatkozó témakörökben. Mese nincs, agysebész vagyok.

Lassan beérek a munkahelyemre és már csak egy kérdés nem hagy nyugodni (jó ez a légkondi). Mégpedig az, hogy ez a tescoscsirkén és gyorskaján nevelkedett bátor és hős egykettedkegyelmű vajon ő maga lőné-e le az összes vadászt, vagy valaki másra bízná eme dicső agyszüleményét?

(BoRi)

Ha tetszett, oszd meg másokkal is: