pasztinák (Pastinaca sylvestris) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj, amely a sárgarépával (Daucus carota subsp. sativus) rokon és Európában őshonos gyökérzöldség. Már az ókorban ismerték, említik a görög leírások is, de termesztésével valószínűleg a rómaiak foglalkoztak először. Az erre vonatkozó adatokat bizonyos óvatossággal kell kezelni, hiszen az ókor sárgarépája fehér, vagy lilás színű is lehetett; másrészt több leírásban a pasztinák, mint „egyfajta sárgarépa” szerepel.

Képtalálat a következőre: „Pastinaca sylvestris”

A XVI. századra már Európa-szerte ismerték és használták egyrészt a cukorrépa, illetve a nádcukor hasznosítása előtt ételek édesítésére; másrészt a burgonya Európába érkezése előtt főzve és sütve is fontos népeledel volt. Használata és ismertsége az édesebb sárgarépák, illetve a burgonya megjelenésével erősen visszaesett.

A pasztinák csaknem egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában (Törökország, Kaukázus, Szibéria) igen gyakori Észak-és Dél Amerikában. Afrika déli részén, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon és az ázsiai Kínában és Japánban meghonosították ezt az ehető növényfajt.

Többféle pasztinák létezik:

  • Pastinaca sativa subsp. sylvestris – erdei pasztinák
  • Pastinaca sativa subsp. sativa – közönséges pasztinák – a termesztett fehérrépa őse, vadon a folyópartokon található meg. Csupasz levelei szélesebbek, egyenes gyökere mélyre húzódik.
  • Pastinaca sativa subsp. urens – csípős pasztinák – levele és szára friss állapotban csíp, allergiás reakciókat vált ki. Megkülönböztető jele a nem szögletes, hanem a kerek szár. Az ernyők csak 5-7 sugárból állnak, a levélkék többé-kevésbé lekerekítettek, fogazottak. 2 m magasra is megnőhet.

 

Az erdei pasztinák népies nevei

fehérrépa, peszternák, paszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökérnek is nevezik.

Jellemzői

50 cm – 1 m magas kétnyári, kifejezetten hidegtűrő növény, a nálunk ismert és termesztett zöldségfélék közül ez bírja legjobban a téli időszakot. Nedvesebb réteken, szántókon, árokpartokon. Leginkább az üde vagy közepesen száraz, mély rétegű, nitrogénben és káliumban gazdag vályogtalajokat kedveli. Szikes talajon a vadon termő növény is megtalálható, gyökere jóval vékonyabb és hosszabb. A termesztett fajták gyökerének vastagsága és hosszúsága nemesítéssel változtatható. A szögletes, szürkészöld száron széles barázda található. A növény maggal szaporodik, a virágokat főleg legyek és bogarak porozzák meg. Virágzási ideje július-augusztus között van.

A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A magja hasonló célt szolgál, mint a kapormag, levelét nem használják. A petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A 16-22 centiméter hosszú gyökér húsos, 1-2 cm átmérőjű, a végén gyakran elágazó, fehéres, illatos. A petrezselyemnél gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű.

Kapcsolódó kép

Szárat csak a második évben fejleszt, hossza eléri a 120-150 cm-t. Az egész növény többé-kevésbé szőrös, rücskös.

Levele szórt állású, hasonlít a zelleréhez, páratlanul szárnyas, de levélhüvelye valamivel vastagabb, mint a zelleré. A levélkék általában ülők, ritkán rövid nyelűek. Alakjuk tojásdad, esetleg lándzsás. A levéllemez karéjos, egyes fajtákon hasogatott. A levél fénytelen lemeze is eltér a zellerlevél kifejezetten csillogó zöld színétől. Az elágazó magszáron felfelé a levelek mérete csökken.

Képtalálat a következőre: „Pastinaca sylvestris”

Virágzata összetett ernyő, a sárga virágok 9-20 sugaras ernyőben nyílnak, a középső rész határozottan nagyobb a többinél.

Képtalálat a következőre: „Pastinaca sylvestris”

Termése lapos, ovális, nagyobb, mint a petrezselyemé vagy a sárgarépáé. Csírázóképessége egy év után rohamosan csökken. A termés falában a barázdák alatt futnak az ellipszis alakú olajjáratok. Az éterikus (illó) olaj nehezíti a vízfelvételt, emiatt lassan duzzad meg a mag és csírázása elhúzódik.

Képtalálat a következőre: „Pastinaca sylvestris”

A zellerhez hasonlóan késő őszig a talajban hagyható, át is telel. Áttelelés közben a fagy hatására keményítőtartalma cukorrá alakul (édes íze miatt még jégkrém is készül belőle). Nagy mennyiségű zöld lombja takarmányozásra, zöldtrágyázásra egyaránt felhasználható. Olyan területeken is kiválóan terem, ahol a petrezselyem csak senyvedne. Felszedett gyökerét a petrezselyemhez hasonlóan veremben tároljuk. Az ápolási munkák és a szedés során levele az érzékenyebb egyének kezén allergiás kiütéseket, hólyagokat okozhat.

A déli országokban általánosan elterjedt szeptember-októberi vetése. Hazánkban rossz kelése miatt nem vetik ilyenkor. Magjai hamar, akár egy év alatt, elvesztik csírázóképességüket, pedig érés után ez még 90% körüli. Hullámzó csírázása miatt 5-6 g/10 m2vetőmagot számítsunk (ezermagtömege: 3-5 g).

Gyengébb talajokon, ahol a petrezselyem vagy a sárgarépa nem, vagy csak gyenge minőségben terem, például elágazó, „szőrös” gyökereket fejleszt, szinte csak a pasztinákot termesztik.

A zellerhez hasonlóan késő őszig a talajban hagyható, át is telel. Nagy mennyiségű zöld lombja takarmányozásra, zöldtrágyázásra egyaránt felhasználható. Felszedett gyökerét a petrezselyemhez hasonlóan veremben tároljuk. Az ápolási munkák és a szedés során levele az érzékenyebb egyének kezén allergiás kiütéseket, hólyagokat okozhat.

Betegségekre kevésbé érzékeny. A lisztharmat mellett a vírusos vöröslevelűség fellépésére számíthatunk, a kártevők közül a levéltetű és a poloskák okozhatnak veszélyt.

Minden pasztinákféle gyökere ehető, erőteljes ízű, csípős, kissé édeskés – a tél végén is még húsos, finom, zsenge és édes. Íze a sárgarépára és a zellerre emlékeztet. A fiatal alsó leveleket kora tavasszal szedjük.

Képtalálat a következőre: „Pastinaca sylvestris”

Élettani hatásai 

Fehérje- és ásványi anyagtartalma (vas, kalcium és foszfor) magas (bár nem kiemelkedő), kiváló rost-, B- és C-vitamin forrás. A növényi rostok azzal, hogy élénkítik a bélműködést csökkentik a koleszterinszintet (a szervezetben rövidebb ideig tartózkodó székletből kevesebb koleszterin tud visszaszívódni), s szabályozza a vércukor-tartalmat is. Kalcium- és foszfor tartalma  jótékonyan befolyásolja a csont anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó.

A pasztinák legelőnyösebb tulajdonsága a vizelethajtó hatás, ennek köszönhetően hugyúti fertőzések esetén átöblítőként, valamint vesehomok kezelésére és megelőzésére is alkalmas. Tisztítja a vesét és az epét, elősegíti a gyomor és az emésztőrendszer működését. Megszabadít a puffadástól és felfúvódástól – szélhajtó hatású.

Felhasználása

  • Zöld levele nem fogyasztható, az érzékenyeknél bőrkiütést okozhat. Komposztnak viszont kiváló.
  • A gyökér keményítőt, fehérjét, pektint és C-vitamint tartalmaz. Íze semleges, enyhén édeskés. Sótlanul megfőzve édességek alapanyaga lehet – a túlfőzött paszternák viszont rostjaira esik szét és kesernyés ízű lesz. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként.
  • Sós ételekhez; hús- és zöldséglevesekbe, babos ételekbe, salátákba, kásákba különleges, fűszeres ízvilága miatt kis adagokban javasolt kipróbálni.
  • Készülhet belőle töltelék, köret.
  • Gyakorlatilag a burgonyát lehet vele helyettesíteni: készíthetünk csipszet, pürét is belőle.
  • Elkészítésekor a szokásosnál több sót kell használni.
  • Remekül aszalható, száradtan is fehér marad.
  • Mivel íz-anyagainak jelentős része közvetlenül a héj alatt található, a hámozás csökkenti az íz erősségét.

 

Szerző: SZTK
Fotók: Internet
Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
http://www.terebess.hu
http://www.tudatosvasarlo.hu
Wikipédia

Ha tetszett, oszd meg másokkal is: