salátagalambbegy vagy egyszerűen galambbegy a macskagyökérformák (Valerianoideae) alcsaládjába sorolt  galambbegy (Valerianella) növénynemzetség egy faja, egynyári növény.

Őshazája a Mediterráneum és Közép-Európa, ma már azonban Európa nagyobb részén elterjedt. Az amerikai kontinensen is meghonosodott, miután az ember behurcolta.

Képtalálat a következőre: „valerianella locusta”

Népies neve: mezei saláta vagy madársaláta is, melyek azonban részben megtévesztőek: a növény nem a saláta (Lactuca) növénynemzetségbe tartozik, de salátanövény, azaz leveleit szokás salátaként vagy saláta részeként fogyasztani. Van, aki báránylevelűként ismeri, esetleg aprósaláta, hovatovább gyökönkécske névvel illetik. Már a sokféle elnevezés is sejteti: hiába szorult ki hosszú időre a magyar háztartások többségének asztaláról, a madársaláta (galambbegy-saláta) bizony nem úri huncutság vagy a modern növénynemesítés eredménye, hanem régóta ismert és igen kedvelt salátaféle.

Képtalálat a következőre: „valerianella locusta”

A galambbegysaláta a vadsaláták királynője. Magyarországon árokpartokon, szőlőföldek, fasorok mentén, bokros, cserjés területeken, parlagos, füves helyeken, legelőkön, lucernásokban gyakori növény. Az agyagosabb talajú szántóföldeket is kedveli, a kalászos vetések szélén fordul elő. Európában és Észak-Amerikában a gabonaföldeken gyomnak számít, fogasolással (boronálással) irtható.

Egynyári, lágyszárú növény

A galambbegy-saláta 5-12 cm átmérőjű tőrózsás egynyári, lágyszárú növény, mely 10–25 cm magasra nő meg. Gyökere vékony, apró virágai 5 összenőtt sziromból állnak, melyek kis kerek csokorban nőnek a vékony szár végén. Ősszel indul növekedésnek s áttelel, így kora tavaszi növénynek számít. Az alsó, tőlevélrózsában álló levelek alakja lapockás (nyélbe keskenyedő – a lemez hosszan elkeskenyedve megy át a nyélbe. Ha a csúcsa felé a legszélesebb, akkor lapát alakú vagy lapockás), a szárleveleké lándzsás. A magok ősszel csíráznak, és a tőrózsa egész télen fejlődik, egészen áprilisig, a virágzás kezdetéig. Április és május folyamán nyíló halványkék virágai csoportosan, csomókban állnak. Egyes változatainak apró, kerek levelei vannak. Szedésnél a tőrózsát a tőnél kell elvágni, hogy ne hulljanak szét a levelek.

Képtalálat a következőre: „valerianella locusta”

Az egykor a szegények konyhájára került madársaláta manapság kifinomult éttermek kínálatában éppúgy szerepel, mint a változatosságot kedvelő háztartások salátástáljain. A vadon termő galambbegyet feltehetően már az újkőkorszakban is fogyasztották őseink. Európában elsősorban az Alpok vidékén volt népszerű, később a középkori füveskönyvek gyakran említik gyógynövényként, de a legendák szerint a Napkirály (XIV. Lajos) is igen kedvelte. Külön érdekesség, hogy termesztése sok emberöltővel később, csupán a 20. század folyamán kezdődött. Statisztikák szerint ma Franciaország adja a világ termelésének mintegy háromnegyedét, de Hollandiában és Olaszországban is jelentős területeken foglalkoznak vele.

A-, B6, C-vitamin, folsav, kálium, kalcium, magnézium, réz, cink

Főleg a mediterrán országokban salátaként vagy hideg előételekben fogyasztják leveleit, de főzeléket is készítenek belőle. Egyes helyeken a nagyobb levelű változatokat a 17. század első felétől kezdve termesztik. Ásványi anyagokban, vitaminokban egyaránt igen gazdag. A fejes salátához képest kétszeres mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Jelentős mennyiségben található benne B6- és A-provitamin is. A növényvilágban csupán a petrezselyemzöld előzi meg vastartalmát, amely a benne található C-vitaminnak köszönhetően rendkívül jótékonyan hasznosul a szervezetben. Már 10 dkg madársaláta fedezi a normál étrend melletti folsavszükséglet felét, jódtartalma pedig egészen kiemelkedő (100gr/62 mg), de kálium, kalcium, magnézium, réz és cink egyaránt számottevő mennyiségben található benne. Mindemellett igen magas a víztartalma (majdnem 93 %), amihez alacsony kalóriatartalom párosul. lágyító és emésztésserkentő hatású. Tisztító és immunerősítő hatása következtében sportolók, kismamák, diétázók és az egészségükre tudatos figyelmet fordítók egyik kedvence – tanácsos mindig frissen fogyasztani.

Képtalálat a következőre: „valerianella locusta”

Felhasználás előtt minden esetben le kell csipkedni a levélrózsákhoz tartozó gyökérmaradványokat, majd folyóvíz alatt érdemes alaposan megmosni, majd lecsepegtetni. Az élénkzöld, bársonyos tapintású zsenge levelek a legízletesebbek. Dióra emlékeztető, enyhén borsos ízeit a citrom még különlegesebbé varázsolja. A zöld levelű saláták közül az egyik legaromásabb, ezért is tekintenek rá sokan királyi salátaként.

Szerző: SZTK

Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
Terebess: Ehető vadnövényeink
Erdőkóstoló blog

Fotók: Internet

Ha tetszett, oszd meg másokkal is: